Madách: Az ember tragédiája :::::: Powered by: www.webtar.hu ::::::

<html xmlns:o="urn:schemas-microsoft-com:office:office" xmlns:w="urn:schemas-microsoft-com:office:word" xmlns="http://www.w3.org/TR/REC-html40"> <link rel=File-List href="index_elemei/filelist.xml">  <style>  </style>  <body lang=HU style='tab-interval:35.4pt'> <div class=Section1> <p class=MsoNormal align=center style='text-align:center'><span style='font-size:13.5pt;font-family:"Comic Sans MS";color:red'>Madách: Az ember tragédiája</span><o:p></o:p></p> <p><span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>Eszmék végigvezetése</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    Madách véleménye szerint az emberi történelmet nagy eszmék irányítják. Szerinte egy-egy eszme megjelenik, kibontakozik, de megvalósulása során eltorzul, embertelenné válik, s <span class=SpellE>ebbõl</span> az <span class=SpellE>ellentétbõl</span> egy új eszme születik. Ezt a folyamatot jelenítik meg a történelmi színek. Ezek a költemény jelen idejéhez képest a <span class=SpellE>jövõt</span> mutatják be. A történelmi színek alapkonfliktusa: Ádám képviselte szent eszmék és az eszméket megtagadó, elutasító kor közötti összeütközés. Ádámban <span class=SpellE>elõbb</span> megfogamzik egy nagy eszme, <span class=SpellE>késõbb</span> csalódottan kényszerül elfordulni az eszme  megvalósulásától, de csalódása is egy-egy új eszme forrásává, kiindulópontjává válik. Egy-egy színben vagy a csalódás megy át bizakodásba vagy a <span class=GramE>bizakodás csalódásba</span>.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>Történelmi színek:</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    IV. Egyiptom: Ádám ifjú fáraó, minden hatalom az övé. Mégsem boldog, mert mindezt nem magának köszönheti. Csak az vigasztalja, hogy meglelte a valódi nagysághoz <span class=SpellE>vezetõ</span> utat, mely nevét évezredekre hirdetni fogja: s ezek a piramisok. Ez mégsem boldogítja igazán, csak a <span class=SpellE>dicsõségre</span> vágyik. A trón magasából nem hallja a nép fájdalmas sikolyát. Erre csak Éva teszi érzékennyé. Éva szerelmének hatására értelmetlennek találja az öncélú <span class=SpellE>dicsõséget</span>. Megszünteti zsarnoki hatalmát, felszabadítja a népet. A szín végén Ádámban megszületik a szabadság-eszme, egy olyan szabad állam vágya, ahol minden ember <span class=SpellE>egyenlõ</span>.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    V. Athén: Az athéni szín a szabadság-eszme, az <span class=SpellE>egyenlõség</span> kiábrándító megvalósulásával taszítja Ádámot csalódásba. A nép, az egyes ember szabad jogilag, de valójában - lelkileg - mégsem az: ki van szolgáltatva jellemtelen demagógok kénye-kedvének. A demagógok által megvásárolt és félrevezetett tömeg halálra <span class=GramE>ítéli</span> szabadsága <span class=SpellE>védelmezõjét</span>, <span class=SpellE>Miltiádészt</span>. Ádám csalódásából menekülve a gyönyörben, a hedonizmusban (az érzéki gyönyörök mértéktelen hajszolásában) keres feledést.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    VI. Róma: <span class=SpellE>Éltetõ</span> eszme híján a közösség széthullott, lezüllött: kéjencek és <span class=SpellE>kéjnõk</span> durva orgiájának lehetünk tanúi. Ádám is részt vesz benne kelletlenül, de a bor és a kéj mámorában nem leli örömét. Nem találja meg a boldogságot. A római szín silány züllöttségében Péter apostol szavaiban új eszme <span class=SpellE>tûnik</span> fel a kereszténység hitvallásaként: a szeretet és a testvériség. Ezért az új tanért lelkesül újra Ádám. Hiába óvja a <span class=SpellE>leendõ</span> <span class=SpellE>kétségbeeséstõl</span> Lucifer. Ádám új világot akar teremteni.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    VII. Konstantinápoly: A három ókor szín után a középkor következik s Konstantinápoly újabb csalódás színhelye lesz Ádám számára. Mint Tankréd, keresztes lovagként <span class=SpellE>gyõztesen</span> érkezik meg a korai kereszténység egyik <span class=SpellE>fõvárosába</span>, Bizáncba. Tapasztalnia kell, hogy a felebaráti szeretet <span class=SpellE>jelképébõl</span> "<span class=SpellE>vérengzõ</span> kereszt" lett. Egyetlen "i" <span class=SpellE>betû</span> miatt eretnekek ezreit küldik <span class=SpellE>tûzhalálba</span> (a <span class=SpellE>homousion</span> - <span class=SpellE>egylényegû</span> - tana szerint Krisztus azonos Istennel, a <span class=SpellE>homoiusion</span> <span class=SpellE>-hasonló</span> <span class=SpellE>lényegû</span> - szerint nem Isten, hanem ember, csupán hasonló Istenhez). A testvériség-eszme eltorzult, Ádám csalódott, nem akar többé semmiért sem lelkesedni, csakis pihenni akar.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    VIII. Prága I.: A feudalizmus színe ez. Eszme nélküli, közömbös világ, akárcsak a római. Ádám itt csak <span class=SpellE>szemlélõdõ</span>, <span class=SpellE>felfedezõ</span> tudós. Kepler zseniális csillagász, de tudományát el kell titkolnia. Ádám és Éva viszonya ebben a színben a <span class=SpellE>legdrámaibb</span>. Éva "csodás <span class=SpellE>kevercse</span> rossz s nemesnek", mégis vonzza Ádámot, eltéphetetlen kötelék <span class=SpellE>fûzi</span> hozzá "mert a jó sajátja, míg <span class=SpellE>bûne</span> a koré, mely szülte <span class=SpellE>õt</span>".</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    IX. Párizs: Az álomba merült Ádám Dantonként jelenik meg a francia forradalom napjaiban s <span class=SpellE>legelsõ</span> szavai: "<span class=SpellE>Egyenlõség</span>, testvériség, szabadság!". A korábban már külön-külön megszületett eszmék (szabadság, <span class=SpellE>egyenlõség</span> Athénban, testvériség Rómában) most már együttesen öltenek testet. Hatásukra Ádám újra <span class=SpellE>cselekvõ</span> <span class=SpellE>hõs</span> lesz, rendíthetetlen <span class=SpellE>meggyõzõdéssel</span> áll a nagy eszmék szolgálatába, a forradalmi nép élére. Éva két, egymástól <span class=SpellE><span class=GramE>eltér</span>õ</span> alakban szerepel itt: a büszke <span class=SpellE>márkinõ</span> a szépség a költészet varázsát rejti magában s felkelti Dantonban is a tisztultabb érzelmeket; a durva <span class=SpellE>forradalmárnõ</span> Évától borzongva fordul el. Ádám sorsa ezúttal is a bukás, mégis lelkesülten ébred fel álmából. Ez az egyetlen szín, melyet nem a csalódás, a kiábrándulás, hanem a bizakodás hangjai követnek. Szerkezetileg is elkülönül ez a szín a <span class=SpellE>többitõl</span>: álom az álomban. Így <span class=GramE>teszi</span> <span class=SpellE>lehetõvé</span> Madách a történeti színek következetességét: e szerint ugyanis Ádámnak minden <span class=SpellE>színbõl</span> csalódottan kell távoznia.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    X. Prága II.: Az újra fellelkesült Ádám, Kepler szerepében hittel, bizalommal tekint a <span class=SpellE>jövõbe</span>: miután felvilágosítja legjobb tanítványát a korabeli tudomány <span class=SpellE>értéktelenségérõl</span>, újult <span class=SpellE>erõvel</span> indul el abba az új világba, mely szent eszméit megvalósítja.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    XI. London: A londoni szín már Madách jelenét mutatja be, a kapitalizmus korát. Ádám itt sem aktív <span class=SpellE>hõs</span>, csupán <span class=SpellE>szemlélõdõ</span>, szemtanú. A Tower magasából bizakodva figyeli a nyüzsgést, a londoni vásárt, <span class=SpellE>közelrõl</span> nézve azonban undorral fordul el <span class=SpellE>tõle</span>. A táncosok, koldusok, katonák, kéjhölgyek viselkedése kiábrándítja. Csak a négy tanuló hazáért való lelkesedését tartja "kedves látványnak" e "lapos világban". De <span class=SpellE>felnõve</span> <span class=SpellE>ezekbõl</span> a <span class=SpellE>gyerekekbõl</span> lesznek azok a gyárosok, akiknek embertelen cinizmusa felháborítja. A "szent költészet" már teljesen <span class=SpellE>eltûnt</span>, mindenütt a "haszonlesés" ólálkodik. A jelenben Madách a szabadság, <span class=SpellE>egyenlõség</span>, testvériség eszméinek elárulását látja csak. Minden áruvá vált s <span class=SpellE>csõdbe</span> jutottak az egyes életsorsok is. Éva alakja itt is eléggé összetett. A <span class=SpellE>nõ</span> "<span class=SpellE>bûne</span>" itt is a koré, mely a szerelmet áruvá aljasította, Éva mégis <span class=SpellE>megõrizte</span> tisztaságát s lepereg róla a kor szennye. A szín <span class=SpellE>szereplõi</span> maguk ássák meg sírjukat, s egymás után beléje ugranak. Csak Éva nem zuhan a pusztulásba, õ felemelkedik. A szerelem, a költészet és az ifjúság szépsége diadalmaskodott a londoni vásár <span class=SpellE>zûrzavara</span> s a halál törvénye felett. Ádám a szín végén - reménykedve - egy olyan világba vágyik, melyben a "tudomány eszmél" s hol az "értelem virraszt". Bizakodással folytatja történelmi útját.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    XII. Falanszter: Ez a szín - az író jelenéhez viszonyítva - már a <span class=SpellE>jövõ<span class=GramE>be</span></span><span class=GramE> mutat</span>. <span class=SpellE>Ettõl</span> kezdve új kérdés lép a nagy eszmék helyébe: a determinizmus, vagyis a természeti végzet és a szabad akarat kérdése. Ádám kezdetben itt is lelkesedik. Ez az eszme a "megélhetés", az élet megmentése a földön. A tudomány <span class=SpellE>célszerûsége</span> uralkodik a falanszterben. Ez a <span class=SpellE>célszerûség</span> azonban gátat szab az egyéniségnek, elpusztít minden szépséget és jóságot. <span class=SpellE>Eltûnt</span> a család, tiltják az érzelmeket, a szerelem pedig a "múlt kísértete". Az embereknek nincs nevük, számokkal jelölik <span class=SpellE>õket</span>. Foglalkozásukat koponyaalkatuk (frenológia) alapján döntik el. Igaz, megvalósult az "<span class=SpellE>egyenlõség</span>" és a "testvériség": egyenruhát hordanak az emberek, senki sem <span class=GramE>éhezik</span> és nem szenved anyagi hiányt. Nincsenek társadalmi különbségek, nincs <span class=SpellE>erõszakszervezet</span>, katonaság, s a fegyverek ismeretlenek. Mégis boldogtalan, <span class=SpellE>sõt</span> embertelen világ ez: mindenkinek rossz. Ám mindezt a megmaradás kényszere hozta létre, a természeti végzettel való szembeszegülés parancsa. Ádám újra csalódott a tudomány rideg racionalista rendjében. El akar szakadni a <span class=SpellE>földtõl</span>, annyi veresége <span class=SpellE>színhelyétõl</span>.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    XIII. Az <span class=SpellE>ûr</span>: Ádám Lucifer segítségével az <span class=SpellE>ûrbe</span> repül. Egyre magasabbra emelkedik, a természeti végzet <span class=SpellE>elõl</span> menekül. Elvágyódik a föld <span class=SpellE>körébõl</span>, de vissza is sírja azt, fáj <span class=SpellE>tõle</span> elszakadnia. Tovább száguld fölfelé, majd egy hirtelen sikoltással megmerevedik. Lucifer úgy gondolja, megdöntötte az Úr világát, megsemmisítette az embert. Ádám a Föld szellemének hívó szavára újraéled. Lucifer mind hatásosabb érvei ellenére is visszavágyódik a földre, s a küzdelmet választja annyi kiábrándító veresége dacára is. <span class=GramE>Az</span> <span class=SpellE>ûr-jelenet</span> a Tragédia több fontos kérdésére ad "választ"- a maga módján. Ádám a küzdelmet az élet s az ember lényegének tartja, a tétlen semmittevést, a közönyös belenyugvást pedig a legnagyobb <span class=SpellE>bûnnek</span>. Ádám hite, idealizmusa nem törik meg: bármilyen hitvány is eszméje, mégis lelkesítette, "<span class=SpellE>elõre</span> vitte az <span class=SpellE>embernemet</span>". Ez is a Tragédia egyik lényeges üzenete.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    XIV. Eszkimó-világ: Az ember nem tudta <span class=SpellE>legyõzni</span> a természeti végzetet, a tudomány nem menthette meg a földi életet. Az <span class=SpellE>Egyenlítõ</span> táján valaha virult az élet, most már csak <span class=SpellE>tengõdik</span> a lét: az ember állattá silányult, erkölcsileg és fizikailag elkorcsosult. Ádámot Istennek hiszik, hozzá könyörögnek élelemért. Ádám riadtan tekint szét, itt már nem születhetnek új eszmék. Vége az életnek, ez az emberi történelem legutolsó, szégyenletes felvonása. Lucifer érvei <span class=SpellE>meggyõzõek</span>: az ember tehetetlen, sorsát nem irányíthatja. Miután Ádám undorodva bontakozik ki Éva karjaiból, véget ér az álom.</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>    XV. <span class=GramE>A</span> Paradicsomon kívül: Az álmából felébredt Ádám és Lucifer vitája folytatódik az utolsó színben is. Ádám a szabad akaratra hivatkozik: csak <span class=SpellE>tõ<span class=GramE>le</span></span><span class=GramE> függ</span>. hogy életét másképpen irányítsa. Lucifer ellenérvei <span class=SpellE>lefegyverzõek</span>: az egyén ugyan szabad, de az egész táj determinált, meghatározott törvények eszköze. Ádám <span class=SpellE>végsõ</span> kétségbeesésében öngyilkos akar lenni: õ az <span class=SpellE>elsõ</span> ember a világon, s ha meghal, megakadályozza a <span class=SpellE>jövõt</span>. Nem él már benne törhetetlen hite, hiszen ezt az eszkimó-szín kiábrándító világa teljesen érvénytelenítette. A kétségbeesés szirtfokáról most Éva anyasága szólítja vissza az életbe. Ádám áldozata most már hiábavaló volna, halálával sem tudná megsemmisíteni az életet. Megadja magát, s belátja, hogy a riasztó kétségek ellenére is vállalnia kell a küzdelmet. Újra kezd reménykedni, kínzó kételyeire az Úrtól várja a választ: "<span class=SpellE>Megy-é</span> <span class=SpellE>elõbbre</span> majdan fajzatom?". Van-e cél a világtörténelemben, létezik-e folytonos emberi <span class=SpellE>elõbbre</span> jutás, haladás, vagy bizonyos pont után hanyatlás következik. Ezek Ádám legfájóbb gondjai. <span class=SpellE><span class=GramE>Gyötr</span>õ</span> kérdéseire nem kap <span class=SpellE>egyértelmû</span> választ. Az Úr csak azzal nyugtatja, hogy küzdelmeiben végig mellette áll majd, s mellette áll majd Éva is, aki ma szerelem, a költészet s az ifjúság vigasztaló volta fogja segíteni. A világ rendjében helye van Lucifernek is. Õ az <span class=SpellE>élesztõ</span> <span class=SpellE>erõ</span>, kijózanító szerepe "szép és nemesnek új csírája lesz".</span> <br> <span style='font-family:"Comic Sans MS";color:#33CCFF'>     Az Úr válasza a Tragédia végszava: "Mondottan ember: küzdj és bízva bízzál!". Madách tragikusnak látja a történeti színek tanulságát, a <span class=SpellE>mû</span> befejezése mégsem tragikus <span class=SpellE>színezetû</span>. Ez a befejezés azonban szervesen következik a cselekmény <span class=SpellE>egészébõl</span>, hiszen Ádám minden kudarca után újra kezdi harcát. A szüntelen újrakezdésnek s a jobbért való küzdelemnek, a kudarcból <span class=SpellE>fölemelkedõ</span> <span class=SpellE>hõsiessége</span> nemcsak Madách korában volt mozgósító <span class=SpellE>erejû</span>, hanem minden kor számára érvényes tanulság</span><o:p></o:p></p> <p class=MsoNormal><o:p> </o:p></p> </div> </body> <br>Partneroldalak: <br> <a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br> <a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br> <a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br> <a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br> <a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br> <a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br> <a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br> <a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br> <a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br> <a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br> <a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br> <a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br> <a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br> <a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>